A meséről
A meséhez mennyi
unalom kell,
hogy a boszorkányos
madarak
röppenjenek izgatott
seregben
s aprót-nagyot
mulattassanak.
A meséhez mennyi
szánalom kell,
mennyi gyűlölet és
sérelem,
hogy a gonosz mind
pokolba vesszék,
a jó végül győzelmes
legyen.
A meséhez mennyi
bizalom kell,
hogy kavics-mód sok
legyen a kincs,
és a mondott rózsa
illatozzék,
és nyisson az
álmodott kilincs.
A meséhez mennyi
félelem kell,
kályha mellett, hol
semmi veszély,
minden zugból manó
leskelődjék,
torkot tátson odakinn
az éj.
(Weöres Sándor)
