Tündérkert

Mese a vízilóról, aki félt az oltástól

Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól. Másra gondolni sem tudott, csak az járt a fejében otthon, a játszótéren, a moziban és a strandon, ahol a legjobban lehet elmélkedni. Feküdt a vízben, és arra gondolt, mi lesz, ha már holnap beoltják? Meg kell kérdeznem, hátha a többiek tudnak valamit.

- Nem tudjátok, véletlenül, mikor lesz oltás - kiáltott oda a krokodiloknak, libáknak, leveli békáknak és a pelikánnak -‚ nem holnap? 
- Lesz, amikor lesz - bugyborékolták vissza a krokodilok, és tovább dobálták nagy, sárga labdájukat, hogy csak úgy fröccsent a víz. 
- Minek törnénk ezen a fejünket? - kiáltották a leveli békák a parton, s feltettek a lemezjátszóra egy új lemezt, amin vidám dalok voltak.

- Hát nem éppen semmiség az oltás, fontos dolog az - mondta a pelikán, de senki nem hallotta szegény fejét, mert a lemezjátszó túl hangosan szólt. 
- Hogy lehet ez - töprengett a víziló -‚ senki sem gondol az oltásra. Valószínűleg nem tudják, hogy olyankor egy tűvel megszúrják az embert. És nem tudta kiverni a fejéből ezt a képet, s egészen beleizzadt a nagy félszben.

S amint javában izzad, egyszer csak jön a postás, levelezőlapot hoz, s rajta csak ennyi: Jelenjen meg oltásra. 
A víziló ijedtében akkorát csuklott, hogy az utcán megálltak a villamosok. 
- Mi történt?! - kiabálták a zsiráfok, a zebrák meg a kenguruk; ugyanis mindnyájan épp a doktor bácsihoz mentek. 
- Semmi, semmi - nyugtatta meg Őket a kalauz, csak a víziló megijedt az oltástól, már megyünk is tovább. 
Mikor megérkeztek a rendelőbe, szépen leültek, várták, mikor kerül rájuk a sor. A békáknál ott volt véletlenül a lemezjátszó a vidám dalokkal, úgyhogy kellemesen töltötték a várakozás perceit. 
- El kellene menni a vízilóért - mondta a pelikán. Fogta magát és ment is. De a vízilovat nem volt könnyű megtalálni, mert elbújt a függöny mögé, és egész testében reszketett, hogy csak úgy táncoltak a kredencen a poharak.

- Ne butáskodj - mondta a pelikán -‚ gyere! Semmi bajod nem lesz, egy kicsit megcsípnek, ezt még a kis nyuszik is kibírják. Ha nem jössz, mindenki rajtad fog nevetni, nem éri meg. 
- Jó, felelt a víziló, mert látta, hogy nincs mit tenni -‚ de fogd közben a kezemet. -Rendben van, fogom a kezed - felelt a pelikán, s elindultak. Útközben találkoztak a tyúkkal, az elefánttal, s a kis nyuszival, s mindegyikük azt mondta, hogy az egész semmiség, csak megcsiklandozza az embert, ki lehet bírni, nem kell félni. 

“Könnyen beszéltek - gondolta magában a víziló -‚ már túl vagytok rajta. De mi lesz velem?” - és csorgott róla a veríték. 
- Maga teljesen meg van izzadva - mondta a doktor bácsi, mikor a vízilóra került a sor. 
- Ez neki olyan kedvtelése - szólt közbe a pelikán, aki kézen fogva tartotta a vízilovat. - Van, aki pingpongozni szeret, van, aki izzadni. 
- Aha - bólintott a doktor bácsi -‚ én meg azt hittem, hogy fél. 
- Ugyan - mondta a pelikán -‚ egy akkora nagy állat azt sem tudja, mi az, hogy félni. 
- Hát akkor nekilátunk - szólt a doktor bácsi, és fogta az injekciós tűt. Mikor ezt meglátta a víziló, olyan fehér lett, mint a fal. 
- Mi az - kérdezte a doktor bácsi -‚ miért olyan fehér ez a víziló? Fehér lehet egy egér, de nem egy víziló! 
- Ő ilyen különös víziló - felelte a pelikán -‚ fehér víziló, s belőle csak egy van. 
- De egy perccel ezelőtt még szürke volt - mondta a doktor bácsi. 
- Igen - így a pelikán -‚ az egyik pillanatban szürke, a másikban már fehér, ezért is olyan ritka példány. 
- Jól van - mondta a doktor bácsi -‚ ha ez olyan ritka-különleges víziló, akkor nagyobb gondot fordítunk az injekcióra. - És nézegette, hova szúrja a tűt. 
“Most fog fájni” - gondolta a víziló, és becsukta a szemét. 
- Kellemetlen - dörmögött a doktor bácsi, és a víziló hátára bökött - itt túl vastag a bőr, megpróbáljuk máshol. 
De kereshetett ítéletnapig, vékony bőrt nem talált. 
- Nincs mit tenni - jelentette ki végül -‚ vízilóbőre van, beletörne a tű. Nem olthatom be, nem haragszik? 
A víziló rámeredt a doktorra, pislogott egyet, aztán táncolni kezdett ott a rendelőben, és kurjongatott. - Miért is haragudnék, nem történt semmi, viszontlátásra! - és futott, futott, egyenesen strandra, teli torokból nevetett és fröcskölt, annyira, hogy a békáknak is rá kellett szólniuk, hogy nem hallják a lemezjátszót. 
De képzeljétek, a víziló egy szép napon felébredt, belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy szép sárga. 
“Ez meg mi? - álmélkodott, - Ha fehér lennék, az azt jelentené, hogy félek, de miért vagyok sárga? Ezt meg kell kérdeznem valakitől” - és ment a strandra. Nagy csődület támadt, sárga víziló, ilyen még nem volt, mindenki alaposan megbámulta, és kérdezgették, hogy hol vette ezt a szép színt. 

- Valószínűleg lakk – mondták a krokodilok -, a strandlabdánk is így fest.

- Inkább napolaj! – kiabálták a békák.

Csak a libák őrizték meg komolyságukat, legyintettek a szárnyukkal, ugyan, kérem, ők ezen már túl vannak, egészen kis korukban pontosan ilyen sárgák voltak.

- De ti libák vagytok – recsegte a pelikán -, ez nem ugyanaz, én inkább valamilyen betegségre gyanakszom.

S fogta magát, megtörölközött és ment a rendelőbe.

- Hallotta már, doktor úr, hogy a mi vízilovunk egészen megsárgult?

- Hát ez könnyen elképzelhető – válaszolt doktor bácsi -, hisz ő egy egészen rendkívüli víziló, az egyik pillanatban szürke, a másikban fehér, miért ne lehetne időként sárga is?

- Szó sincs itt semmi féle különleges vízilóról, az egész csak butaság volt, azért volt fehér, mert félt az oltástól.

- Hát így állunk – mondta a doktor bácsi -, tehát egy közönséges víziló, akit nem oltottunk be, ezért sárgaságot kapott. S mivel a sárgaság nagyon csúnya betegség, azonnal ágyba kell feküdnie.

Így hát a víziló ágyba került, strandolásról szó sem lehetett. Porokat kell szednie, az ágy mellett ott ült egy nővérke és mérte a lázát.

- Szörnyű – siránkozott a víziló -, így feküdni, mikor mindenki strandon van, hancúroznak, labdáznak és hallgatják a vidám dalokat. Nővérke, nem mesél legalább valamilyen mesét nekem?

A nővérke megsajnálta a vízilovat és belekezdett a mesébe:

Volt egyszer egy víziló, aki szörnyen félt az oltástól….

(Macourek)