Amiért a nyílt napot évről-évre megrendezzük:
szülők és gyermekek együtt játszanak, alkotnak.
Mézeskalács
Színes cukormáz vonala
Vált át ízzé, melyet formák
Tartanak össze, mint huszár,
Medve, szív, kör, s egy cifra
Hangoltság, melyet a karácsony
Vált ki, hajdanán házat építettek
Belőle, s gonosz mostoha laka volt,
Mára már sütemény lett, s mintha
Az eget másolná le, a bárányfelhőket,
Melyek felülírják a kékséget.
Hókalácsot gyermekek formáznak,
Ám ez a melegben tiszavirág életű.
Alapanyagokra bontom a tésztát,
Akár a szöveget, melyek között
Liszt lesz a szó, cukor a hangoltság,
Tojás a hanglejtés, s méz az ihlet.
Gyorsan forr bennem a most,
S újra összegyúrom a tésztát,
Mely szövegem lett, betűkre bontom
A szavakat, mézesszenciába
Burkolva őket, formára szabom
Mindegyik alapanyagot, s legszebb
A szív, melyet piros és fehér
Cukormázzal festek meg.
Elmúlt az életem.
Mégis szavak, szagok, mondatok
Emlékeztetnek, még itt vagyok.
Kézművesek dolgoznak a szobában.
Szívüket megsütik a mézeskalácsban.
Az emberek nem is értik, miért árad
Oly sok szeretet az ételből... Most
Pedig becsukom a szakácskönyv
Fedelét, s érzem illatát még mindig
Az elmúlt, fehér karácsonynak.
(Elbert Anita)
Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van, és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.
Szeme helyén bors van.
Adják ide gyorsan!
(Nemes Nagy Ágnes)
Ó t dudás mit szundikálsz, fényes az ég nem kell lámpás,
verjed, verjed citerád, zengj Jézusnak szép nótát!
Békés, boldog karácsonyt!
