Az óvó nénik mesejátékkal készültek a gyerekeknek.
Címe: A róka, mint Mikulás
A róka mint Mikulás
(Dramatizálás, bábozás)
Mesélő: – December puha fehér hóval érkezett
az erdőbe. Minden csendes, az állatok
rejtekhelyükbe húzódva várják a jobb időt.
Csak Nyuszkóéknál nagy a nyüzsgés. A három
nyúlfi – Nyuszkó, Füleske és Ugri – lázasan
készülődik, éppen nyúlcipőiket tisztítják,
közben izgatottan beszélgetnek.
Nyuszkó: – Biztos, hogy eljön?
Füleske: – Hát persze! Ő minden évben eljön.
Nyuszkó: – És nekem is hoz ajándékot?
Honnan tudja, hogy én is megszülettem?
Ugri: – Ő mindent tud! Ne izgulj, te is kapsz
ajándékot, csak jól tisztítsd ki a cipődet!
Nyuszkó: – De szeretném már látni piros
kabátját, fehér szakállát és ajándékkal teli
hatalmas zsákját!
Mesélô: – Miközben így beszélgettek, nem
vették észre, hogy az ablak alatt ólálkodik a
róka, és hallgatózik.
Róka: – Kit várnak ezek? Vajon ki lehet az
a piros kabátos, fehér szakállas, nagy zsákot
cipelő ember? Csak nem az, akit a domb
mögött láttam baktatni? Hogy is hívják?...
Mikulás! Na mindjárt megérkezik hozzátok
a Mikulás, hamarabb, mint gondolnátok!
(Azzal elrohant, mert óriási ötlete támadt.
Hazament, és előkapta azt a kopott, piros
kabátot, amit a madárijesztő viselt a nyáron,
kenderből szakállt kötött az állára, a fejére
húzott egy egérrágta kucsmát. Fogott egy
üres zsákot, s elindult Nyuszkóékhoz. Bezörgetett.)
Nyuszik: – Ki az?
Róka: (mézesmázas hangon) – Hát ki lenne?
Az, akit úgy vártok! AMikulás!
Nyuszik: – Jaj, de jó! Jaj, de jó!
Füleske: – Gyere be gyorsan, biztosan nagyon
átfagytál ebben a hidegben!
Nyuszkó: – Tedd le a zsá... De hiszen ez a
zsák üres! Nekünk nem hoztál semmit?
Róka: – Hát szó, mi szó, már sokfelé jártam,
elfogyott az ajándék, de azért nektek
tartogatok még egy kis meglepetést a zsák
alján. Gyertek, keressétek meg, mert már
nehezen hajlik a derekam!
Füleske: – Várj még, Mikulás! Előbb hallgasd
meg a verset, amit neked tanultunk.
(Elmondják a Hull a hó című verset.)
Róka: (Már türelmetlenül várja a szép,
hosszú vers végét.) – Jó, jó, de most már
gyertek, vegyétek ki a zsákból az ajándékotokat!
Ugri: – Várj még, Mikulás! Hallgasd meg
azt a dalt is, amit neked tanultunk.
(A nyulak rázendítenek a Hull a pelyhes fehér
hó című dalra.)
Róka: (egyre idegesebb) – Jól van, elég a
kornyikálásból, gyertek az ajándékért!
Nyuszkó: – Mikulás! Előbb nézd meg a
rajzunkat, amit neked készítettünk! Ugye
milyen szép?
Róka: – Szép, szép, de ne vacakoljatok
már annyit, gyertek ide a zsákhoz. Nem
gondoltam, hogy ennyit kell veletek bajlódnom!
Mesélô: – Ekkor valaki bekopogott, és megszólalt
kintről egy kellemes, mély hang.
Mikulás: – Itt laknak Nyuszkóék? Én a
Mikulás vagyok. Eljöttem hozzátok, mert
úgy hallottam, nagyon jók voltatok.
(Benyitott, s a nyulaknak még a lélegzete is
elállt. Rögtön rájöttek, hogy ez az igazi
Mikulás, nem az a szedett-vedett ruhás
modortalan alak, aki szeretett volna a föld
alá bújni szégyenében.)
Mikulás: – Úgy látom, épp jókor érkeztem.
Hohó, barátom! Állj csak meg! (Lekapta a
szökni próbáló rókáról a kucsmát és az álszakállt,
s a nyulak felismerték ravasz ellenségüket.)
Nyulak: – Jaj, hisz ez a róka!
Mikulás: – No, te róka! Most te is megkapod
az ajándékodat! Ha nem kotródsz el
innen azonnal, kipróbálom a hátadon ezt a
köteg virgácsot!
(Nem kellett kétszer mondania, a róka már
árkon-bokron túl volt.)
Mesélő: – A nyuszik pedig előadták a verset
és a dalt az igazi Mikulásnak is, aki
gazdagon megjutalmazta őket. A fényesre
tisztított nyúlcipők dugig voltak ajándékokkal,
jutott az ablakpárkányra is. A nyuszik
pedig olyan boldogok voltak, mint
még soha.
(Szilágyi Kati)
