2012. október 26., péntek

Ezen a héten sokat beszélgettünk a gyümölcsökről, gyümölcsfákról, a fa leveleiről. Pénteken a gyerekek már tudták, hogy ma egy közös játék vár ránk.
Láng Rita egyik drámaóra vázlata nyújtott segítséget a közös gondolkodásunk létrejöttében.
Ez a drámaóra a „Tölgyfa születésnapja” címet viseli. Megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és az általam lejátszott zene segítségével, találják ki milyen helyen járhatunk, mit hallanak? A hangfelvételen madarak csicsergése hallatszott.
Ezután mesélni kezdtem egy erdőről, ahol egy vén tölgyfa is él. S miközben egyre többet meséltem erről a fáról, lerajzoltam egy papírra. A papír mögé bújva belebújtam az öreg tölgy szerepébe, és válaszoltam a kérdésekre, amelyekre még kíváncsiak voltak a gyerekek. Eztán felajánlottam a gyerekeknek, hogy játékunk során lehetnének madarak, én a bagoly szerepét veszem magamra. Akik ezután lerajzolták madár önmagukat, amit aztán a tölgyfa ágai közé tettek. Egy mesebeli erdő mesebeli madaraivá változtak egy közös játékkal. Ahol mindenki megmutathatta, hogy milyen is élőben az a madár, akit a lapra rajzolt. A játék vége felé, elindítok egy hírt a madarak között, hogy gyűlést tartunk a tisztáson.
A gyűlésen elmondom, hogy elérkezett a Tölgyfa születésnapja. Mit is adhatnánk neki? Ötletgyűjtés következik. A „madárkák” mondták is a jobbnál jobb ötleteket. A gyűlést elnapoltuk, a másnapi gyűlésen azonban ijedten viszem a hírt, hogy elfelejtkeztünk egy fontos kéréséről a Tölgyfának, mégpedig arról, hogy a Tölgyfa megkért bennünket, hogy születésnapjára egy  ajándékot vigyünk.
Mit teszünk? Lemondunk az ötleteinkről? De annyit gondolkodtunk rajta, és mindhiába. Hogy döntjük el, hogy melyikünk ötletét valósítjuk meg?
Minden  ajándékot elviszünk neki? De megígértük, hogy egy  ajándékot viszünk neki?
A játék lényege nem csak maga a döntés, hanem az előtte lévő vita, érvelés.
A nagycsoportosok sokáig és kitartóan gondolkodtak, érveltek. Több ötletből csak egyet emelnék ki:
„ Nem értem ez miért probléma, ebben az évben egyik, a következő évben a másikat adjuk, majd oda  ként a Tölgyfának….”
Nem jutottunk el a döntésig, de nem is hiányzott játékunkból. Mert ez így volt egész, így mindenki talán képzeletben eljátszott egyik és másik lehetőség előnyével és hátrányával.











A játékos mese után jól esett egy finom almakompót, amihez az almát egy kedves falubéli nénitől kaptuk.






Előző nap agyagoztunk és a mese hatására gyönyörű fák készültek:




2012. október 17., szerda

Első nagy tornánk!

































2012. október 12., péntek


Arany László: A veres tehén című meséjét olvastuk egész héten. Pénteken megígértem a gyerekeknek, hogy a mesével kapcsolatosan fogunk együtt gondolkodni, együtt játszani. Elérkezett a péntek, s mi a szokásos mese hallgatásos, tátott szájú, üléses csoda helyett, a nagy körön belül kisebb köröket alakítottunk. A kis körök mindegyike egy család volt.Közösen kitalálták a család nevét.
Majd mindenki maga kitalálta, hogy ő a családban milyen szerepet tölt be. (gyermek-e, vagy nagymama), s ha az, akkor épp mit tesz, mi a foglalkozása? Három család elevenedett meg a mese szőnyegen.

Rendőr család





Katona család





Eper család





A családok közösen megépítették 5 kockából a házukat. Volt ott sürgölődés, egyezkedés, mert a cél az együttműködés volt, ami nem is olyan könnyű. Hogyan tudjuk megvalósítani elképzelésünket, azzal együtt, hogy a másik ötletét is figyelembe vegyük?






Egyszerű két játékot játszottunk ezen a péntek délelőttön, hogy kapcsolódtak ezek a játékok a meséhez? A játékokon keresztül is megfogalmazódtak azok az értékek, amiket a mese képvisel: család, anyai szeretet, együttműködés, közös ház…