Ezen a héten sokat beszélgettünk a gyümölcsökről,
gyümölcsfákról, a fa leveleiről. Pénteken a gyerekek már tudták, hogy ma egy
közös játék vár ránk.
Láng Rita egyik drámaóra vázlata nyújtott segítséget a közös
gondolkodásunk létrejöttében.
Ez a drámaóra a „Tölgyfa születésnapja” címet viseli.
Megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és az általam lejátszott
zene segítségével, találják ki milyen helyen járhatunk, mit hallanak? A
hangfelvételen madarak csicsergése hallatszott.
Ezután mesélni kezdtem egy erdőről, ahol egy vén tölgyfa is
él. S miközben egyre többet meséltem erről a fáról, lerajzoltam egy papírra. A
papír mögé bújva belebújtam az öreg tölgy szerepébe, és válaszoltam a
kérdésekre, amelyekre még kíváncsiak voltak a gyerekek. Eztán felajánlottam a
gyerekeknek, hogy játékunk során lehetnének madarak, én a bagoly szerepét
veszem magamra. Akik ezután lerajzolták madár önmagukat, amit aztán a tölgyfa
ágai közé tettek. Egy mesebeli erdő mesebeli madaraivá változtak egy közös
játékkal. Ahol mindenki megmutathatta, hogy milyen is élőben az a madár, akit a
lapra rajzolt. A játék vége felé, elindítok egy hírt a madarak között, hogy
gyűlést tartunk a tisztáson.
A gyűlésen elmondom, hogy elérkezett a Tölgyfa
születésnapja. Mit is adhatnánk neki? Ötletgyűjtés következik. A „madárkák”
mondták is a jobbnál jobb ötleteket. A gyűlést elnapoltuk, a másnapi gyűlésen
azonban ijedten viszem a hírt, hogy elfelejtkeztünk egy fontos kéréséről a
Tölgyfának, mégpedig arról, hogy a Tölgyfa megkért bennünket, hogy
születésnapjára egy ajándékot vigyünk.
Mit teszünk? Lemondunk az ötleteinkről? De annyit
gondolkodtunk rajta, és mindhiába. Hogy döntjük el, hogy melyikünk ötletét
valósítjuk meg?
Minden ajándékot
elviszünk neki? De megígértük, hogy egy ajándékot
viszünk neki?
A játék lényege nem csak maga a döntés, hanem az előtte lévő
vita, érvelés.
A nagycsoportosok sokáig és kitartóan gondolkodtak,
érveltek. Több ötletből csak egyet emelnék ki:
„ Nem értem ez miért probléma, ebben az évben egyik, a
következő évben a másikat adjuk, majd oda
ként a Tölgyfának….”
Nem jutottunk el a döntésig, de nem is hiányzott
játékunkból. Mert ez így volt egész, így mindenki talán képzeletben eljátszott
egyik és másik lehetőség előnyével és hátrányával.
A játékos mese után jól esett egy finom almakompót, amihez az almát egy kedves falubéli nénitől kaptuk.
Előző nap agyagoztunk és a mese hatására gyönyörű fák készültek:
