Tízórai az óvári vasútállomáson.
Győrben először a játszóteret "rohamoztuk meg".
Elfáradva, megéhezve...
.jpg)
Indulás a színházba.
Mese előtt könyvjelzőt készítettünk.
Mesére várva...
„A mese gyógyír, a
mese játék,
a mese csoda, a mese hit, a mese lélek.
Mosoly mindenki
lelkére.”
Csernik Szende
Székely mesemondó, lábbábos
„Az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány,
s azóta es vakarózik,
s azóta es vakarózik,
s addig-addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra
Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira,
Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira,
hanem járják el a székelynép jóízű
mesécskéit.
S ha nem es pityókát mesélek, akkor murkot aprítok lapítón,
s ha
nem es hiszitek el, a cseszle csípjen meg benneteket!”
A Kásahegy c.mese (egy Esztergomi felvételen) itt megtekinthető:
Hazafelé a vonaton - éhesen...
Buszra várva, még mindig volt erőnk futkározni, bújócskázni.
