Itt van az ősz…
Csiga-biga, kis bogár
itt van az ősz, megy
a nyár.
Hideg eső permetez,
s házatokon nincs
eresz.
Csiga-biga, kis bogár
fagyos lesz majd a
határ.
Fütyül a szél, hull a
hó,
s házatokon nincs
ajtó.
A kis csiga nem
beszél,
bogárka sem
döngicsél.
Búvik földbe,
faodvába,
levél dunnát húz magára.
"Szervusz
világ!" - azt
sem mondja
úgy elalszik, mint a
bunda.
(Balogh Eszter)
Fáj a kutyámnak a lába
Fáj a kutyámnak a
lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a
szalmáját,
Mért bántotta kutyám
lábát?
Fáj a kutyámnak a
hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török
basát,
Mért bántotta kutyám
hasát?
Fáj a kutyámnak a
farka,
odacsípte ajtóm
sarka.
Ördög vigye ajtóm
sarkát,
Mért bántotta kutyám
farkát?
Gesztenyefalevél
Találtam egy
falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam
volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé
tartom,
látom, nagyobb, mint
az arcom.
Ha a fejem fölé
teszem,
Látom, nagyobb, mint
a fejem.
Hogyha eső
cseperegne,
nem bánnám, hogy
csepereg,
az óriás
nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
(Nemes Nagy Ágnes)
Ugrabugrál a fecske
Van valahol legyecske?
Kis bogarak, apró magvak
Benneteket hamm bekaplak!
Kis kertemben az ürge
Rákapott a dinnyére.
Megállj, ürge,
megleslek,
Holnap délre
megeszlek.
Ice, bice, cibere,
Neked mondom, menj ki
Te!
Vadludak úsznak sorjában,
tolluk reszket a tócsában.
Hullik, roppan a fák
lombja,
mókus búvik az
odvakba..
Két kis madár ül a fán.
Egyik Péter, másik
Pál.
Hess el Péter, hess
el Pál,
Gyere vissza Péter,
gyere vissza Pál.
A sámsoni piacon
almát árul egy
asszony.
Gyere pajtás vegyük
meg,
ketten vagyunk,együk
meg!
Kéz
Egy ujjamat
szopogattam,
Két ujjammal cérnát
fogtam.
Három ujjam nézegettem,
négy ujjamat mind
megettem.
Öt, sok ujjammal
nyulásztam,
gurigázni is
próbáltam-
csak kezemmel, két
kezemmel
semmit sem csináltam.
(Beney Zsuzsa)
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend
pocakja!
Nő a tócsa, dagad,
hízik,
a cipőm már alig
látszik!
Minden csupa víz és
sár,
ez az ősz, és nem a
nyár!
Fa az ágát földre hajtja
Fa az ágát földre
hajtja,
kínálja magát az
alma.
Sárgán nevet rád a
körte,
lepottyan, ha nem
nyúlsz érte.
Ásót, kapát fogj
marokra:
leszáradt a krumpli
bokra.
Ha nem ügyelsz,
reggel, este,
dió koppan a fejedre.
Foszló kertjei az
ősznek,
ökörnyálak
kergetőznek.
Virradattól
napnyugtáig
dombok hátán traktor
mászik,
füstöt is vet,
csoda-kéket,
s húz vagy három
vetőgépet.
(Kányádi Sándor)
