Napos vagyok reggel óta,

négyévesnek ez nem tréfa.

Kötényt kötök, rendet tartok,

tányért, bögrét, vizet osztok.

Székem mögött megállok:

Jó étvágyat kívánok.

És miközben ebédelek,

én akkor is felügyelek.

Egy naposnak sok a dolga,

olyan, mintha felnőtt volna.

Ha délután alszik egyet,

a gondjai elrepülnek.

(Zsil Magda)

Mese a rongybabáról

Van nekem egy nagy babám,

rongyból varrta a mamám.

Két gyöngy szeme merengő,

fején pettyes keszkenő.

Szája arany fonalból,

velem eszik egy tálból.

Ő az őrző angyalom,

röpül, röpül is, ha akarom.

Ilyet te még nem láttál,

csodább minden csodánál.

Ha kíváncsi vagy nagyon,

benézhetsz az ablakon.

/Kassák Lajos/

Sajnos van amikor nem jutunk át a Sportcsarnokba, egy-egy rendezvény megrendezésekor, főleg télen a terembe szorulunk. De a tornát ilyenkor is igyekszünk megtartani, a gyerekek igénylik a mozgást.

Lukács Józsefné- Ferencz Éva: ” Itt van az ősz, elmúlt a nyár, kelepel a gólyamadár”- című könyvéből ajánlott egy foglalkozást kolléganőm, Csilla óvónéni. (Köszönet neki érte :))

Az ajánlott foglalkozás a költöző madarainkról szólt.

1.     Minden gyermek gólyává és fecskévé változott, akik készülődnek már a hosszú útra. Vagyis egy lábon álltunk, sarkunkat felhúzva

-        szárnyainkat lebegtettük

-        magasra emeltük szárnyainkat

-        köröztünk a szárnyainkkal

-        összeérintettük a szárnyainkat magunk előtt

2.     A tó körül körbe járkáltunk, és elröpültünk

3.     Fogtunk egy békát és játszottunk vele

-        Egy lábon egyensúlyozva babzsák adogatása derék körül, egyik kézből a másikba

4.     Feldobtuk és elkaptuk a békát

-        egymásnak is átdobtuk

5.     Hirtelen megéreztük a szelet, arra gondoltunk, hogy szólunk a kis fecskéknek.

6.     Fecskékké változtunk, akik kukacot gyűjtögetnek

-        minden gyermek kap egy színes korongot. A korong színével megegyező fonalkukacot kell gyűjteniük csipesszel.

7.     Verébbé változtunk, és magokat gyűjtöttünk.

8.     Gólyaként kecsesen jártunk a kötélen- a veréb megpróbálta utánozni a gólyát, de csak ugrálni tudott.

9.     A gólya megmutatta a verébnek, hogy ő még csukott szemmel is fel tudja húzni a lábát

-    műanyag palackokat állítunk fel egymástól 30 cm távolságra, melyet a gyerekek csukott szemmel megpróbálnak átlépni.

10.    Szomjas lett a gólya

-        A gyerekek szívószállal megpróbálják a kék színes lapokat felszippantani a szőnyegről.

11.  Sasok lettünk, akik éppen vadásztak

      - a gyerekek körben állnak, a kör közepén áll a sas. A sas elkiáltja az egyik gyerek nevét. aki nyomban menekülni kezd a körön kívül. A sas üldözőbe veszi.

12.  Elmentünk a kakukkhoz

-        kis kartonlapra számjegyeket írtunk. Pont annyit ahány gyerek játszik. Mindenki megjegyzi a saját számát, amit kapott. Egy gyermeknek bekötjük a szemét, ő lesz a kakukkmadár. A kakukk mond egy számot. Akinek a számát kimondja, az a gyerek annyit kakukkol, amennyi a száma. A kakukkmadár pedig megpróbálja kitalálni, hogy ki lehet az. Ha ez sikerül, akkor újra osztjuk a számokat, és most az a gyerek lesz a kakukk, akinek felismerték a hangját.

13.  A kakukkot nem nagyon szerette a többi madár, mert szereti más fészkébe beletenni a saját tojásait.

-        a terem közepébe egy dobozt helyeztünk, amit egy gyermek őriz. Az őrzés előtt persze megbeszéltük, hogy mi lenne a legmegfelelőbb módja a védelemnek. Az ötleteket kipróbáltuk.

14.  Felkerestük a cinke családot, ahol a mama megpróbálta lehűteni a kicsiket

-        A földre színes tollakat helyezünk, ezek a madarak. A gyerekek szembe kerülnek egy-egy madárkával, és azt fújni kezdik.

15.  Besötétedett, az egyik madár nem találta a fiókáját.

-   párt kerestünk magunknak. egyikünk a madár mama, másik a fiókája. A mama szemét bekötjük,a fiókája csak hangjával hívogathatja mamáját.

16.  Együtt leültünk a földre, mindenki megfogott egy kezet, aztán megpróbáltunk egy vonalba állni.

Szép, és tanulságos játék volt.
A képek teljes méretben itt láthatóak.