2013. február 14., csütörtök



Sajnos van amikor nem jutunk át a Sportcsarnokba, egy-egy rendezvény megrendezésekor, főleg télen a terembe szorulunk. De a tornát ilyenkor is igyekszünk megtartani, a gyerekek igénylik a mozgást.

Lukács Józsefné- Ferencz Éva: ” Itt van az ősz, elmúlt a nyár, kelepel a gólyamadár”- című könyvéből ajánlott egy foglalkozást kolléganőm, Csilla óvónéni. (Köszönet neki érte :))

Az ajánlott foglalkozás a költöző madarainkról szólt.

1.     Minden gyermek gólyává és fecskévé változott, akik készülődnek már a hosszú útra. Vagyis egy lábon álltunk, sarkunkat felhúzva
-        szárnyainkat lebegtettük
-        magasra emeltük szárnyainkat
-        köröztünk a szárnyainkkal
-        összeérintettük a szárnyainkat magunk előtt
2.     A tó körül körbe járkáltunk, és elröpültünk



3.     Fogtunk egy békát és játszottunk vele
-        Egy lábon egyensúlyozva babzsák adogatása derék körül, egyik kézből a másikba
4.     Feldobtuk és elkaptuk a békát
-        egymásnak is átdobtuk
5.     Hirtelen megéreztük a szelet, arra gondoltunk, hogy szólunk a kis fecskéknek.
6.     Fecskékké változtunk, akik kukacot gyűjtögetnek
-        minden gyermek kap egy színes korongot. A korong színével megegyező fonalkukacot kell gyűjteniük csipesszel.


7.     Verébbé változtunk, és magokat gyűjtöttünk.


8.     Gólyaként kecsesen jártunk a kötélen- a veréb megpróbálta utánozni a gólyát, de csak ugrálni tudott.



9.     A gólya megmutatta a verébnek, hogy ő még csukott szemmel is fel tudja húzni a lábát
-    műanyag palackokat állítunk fel egymástól 30 cm távolságra, melyet a gyerekek csukott szemmel megpróbálnak átlépni.


10.    Szomjas lett a gólya
-        A gyerekek szívószállal megpróbálják a kék színes lapokat felszippantani a szőnyegről.




11.  Sasok lettünk, akik éppen vadásztak
      - a gyerekek körben állnak, a kör közepén áll a sas. A sas elkiáltja az egyik gyerek nevét. aki nyomban menekülni kezd a körön kívül. A sas üldözőbe veszi.


12.  Elmentünk a kakukkhoz
-        kis kartonlapra számjegyeket írtunk. Pont annyit ahány gyerek játszik. Mindenki megjegyzi a saját számát, amit kapott. Egy gyermeknek bekötjük a szemét, ő lesz a kakukkmadár. A kakukk mond egy számot. Akinek a számát kimondja, az a gyerek annyit kakukkol, amennyi a száma. A kakukkmadár pedig megpróbálja kitalálni, hogy ki lehet az. Ha ez sikerül, akkor újra osztjuk a számokat, és most az a gyerek lesz a kakukk, akinek felismerték a hangját.


13.  A kakukkot nem nagyon szerette a többi madár, mert szereti más fészkébe beletenni a saját tojásait.
-        a terem közepébe egy dobozt helyeztünk, amit egy gyermek őriz. Az őrzés előtt persze megbeszéltük, hogy mi lenne a legmegfelelőbb módja a védelemnek. Az ötleteket kipróbáltuk.


14.  Felkerestük a cinke családot, ahol a mama megpróbálta lehűteni a kicsiket
-        A földre színes tollakat helyezünk, ezek a madarak. A gyerekek szembe kerülnek egy-egy madárkával, és azt fújni kezdik.


15.  Besötétedett, az egyik madár nem találta a fiókáját.
-   párt kerestünk magunknak. egyikünk a madár mama, másik a fiókája. A mama szemét bekötjük,a fiókája csak hangjával hívogathatja mamáját.



16.  Együtt leültünk a földre, mindenki megfogott egy kezet, aztán megpróbáltunk egy vonalba állni.



Szép, és tanulságos játék volt.
A képek teljes méretben itt láthatóak.