szíveinkből a szeretet ki ne aludjék.
( Béke)
Ég a gyertya ég, fusson a sötét
szívünkből a szomorúság kitakarodjék.
(Hit)
Ég a gyertya ég nő a fényesség
sötét földhöz a fényesség egyre közelébb.
Szeretet)
Ég a gyertya ég az ádventi négy
azt lobogják, azt hirdetik Jézus üdvözlégy!
(Remény)
(Remény)
A négy gyertya meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett
érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el
fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő
kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme
tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a
lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET
VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen
nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három
kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a
többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát,
s lángjával új életre keltette a többit.
A remény szikrája ott
ég bennünk, csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk-,
lehet, hogy mesével, lehet, hogy máshogyan…
Fenyőünnep immár eljő,
Érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik.
Míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron,
Sose lepi dermedt álom,
Míg az ágán jég szikrázik,
Üde zöldje csak pompázik.
Érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik.
Míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron,
Sose lepi dermedt álom,
Míg az ágán jég szikrázik,
Üde zöldje csak pompázik.
Karácsony,
akár az álom…
Karácsony,
akár az álom,
éjbe rejtve érkezik,
s utat talál
csengőszóval
szívemtől a szívedig.
Ez a nap
talán a legszebb,
amit az év tartogat,
vedd hát elő
ünnepváró
gyermekkori arcodat!
Mosasd meg
a szíved-lelked,
tiszta legyen, mint a hó,
s töltsön el a
boldogság, hogy
egymást szeretni de jó!
(Lévay Erzsébet)
Szálljatok le karácsonyi angyalok ......
Az óvév már messze jár, új kedvet hoz január.
Legyen eztán minden hónap hírnöke a szép és jónak.
Áldott, boldog karácsonyt és boldog új évet kívánunk!
Áldott, boldog karácsonyt és boldog új évet kívánunk!




