2014. december 22., hétfő
2014. december 17., szerda
2014. december 16., kedd
2014. december 12., péntek
2014. december 5., péntek
Mikulás váró....
Nyílik az ég ablak,
hópihe, hó tollak,
száll ide, száll oda
táncolva jár.
Bársonyos leplet sző,
hófehér jégfelhő.
Hópihe takaró,
jő télapó.
II:Jégcsap a csengője,
dértű a csipkéje,
őz húzza szánkóját,
röpteti szél.:II
Téli kívánság
Kedves, öreg Télapóka
azért írok levelet,
rakj bele kiscsizmámba
mindent, amit szeretek!
Papírból egy kishajót és
csokoládét, pralinét,
ha az öcskös nagyon kéri,
nekiadom a felét.
A babámnak küldj ruhákat,
rádióba elemet,
vigasztalj meg cukorkával
minden síró gyereket.
És cserébe, hogyha kéred,
én is adok valamit,
soha többé hangos szóval
nem bántom meg a mamit.
Szót fogadok a Papának,
megeszem a vacsorát,
nem nyafogok, ha vasárnap
nem kirándul a család.
Kedves öreg Télapóka,
zárom ezt a levelet,
pattanj gyorsan a szánkódra,
repüld át a hegyeket.
Nagy csomagot hozzon nékem
deli, táltos paripa,
gyere át a mindenségen,
csókol téged: Marika.
(Bujáki Lívia)
2014. november 22., szombat
2014. november 11., kedd
2014. november 5., szerda
.jpg)
2014. október 30., csütörtök
Halloween a nagycsoportban...
A Halloween (október 31.) legfontosabb jelképe a töklámpás,
melyet mi is készítettünk a nagycsoportos ovisainkkal. Október 30-án pedig tartottunk egy kis Hallowen ünnepet
csoportunkban.
Ezen az izgalmasnak ígérkező napon mi is ellátogattunk a
boszorkányokhoz és a szellemekhez. Elsőként egy bátorságpróba volt: egy zsákban
mindenféle rémisztő dolgokat kellett megtapogatniuk a bátor gyerekeknek.
Következő feladatként gyertyát kellett gyújtanunk, hogy
láthassunk, mutassa az utunkat: két gyermek, két gyertyával megpróbált átjutni
a gyertya fújok között.
Ezután megjelent egy szellem. Körbeálltuk, majd a félelmetes
szellem mondott két nevet, akiknek helyet kellett cserélni egymással – gyorsan,
hiszen a szellem lesben állt, megpróbálta elkapni a gyerekeket.
A következő szellemünknél csipeszek voltak, így ismét
fürgének és bátornak kellett lennünk,
mert akinek a ruhájára rácsíptette a szellem az bizony kővé változott.
Egy kis ijesztgetés után végre elment a szellem, de hagyott
itt nekünk kártyákat, amik az ovisok hasára kerültek és pókjárásban kellett mindenkinek
megkeresnie kártyájának a párját.
Ezután tovább indultunk a meseerdőben.
Sétánk során találtunk egy dobozt. Vajon mi lehet benne? Aki
hatost dobott a kockával, az nyithatott egy dobozt.
Csalafinta szellem volt, megviccelt minket, hiszen a
dobozban mindig egy újabb doboz volt…
Végül a legkisebb dobozban egy kulcsot találtunk.
De vajon mit nyithat a kulcs?
Egy ládikát. Kinyitottuk a szellem által itt hagyott ládikát
és sok-sok csokit találtunk benne.
A nagycsoportos óvodások nagyon jól érezték magukat ezen az
izgalmas napon, melyen még egy-egy félelmetes, halloween-i jelet is kaptak a
kezükre.
2014. október 20., hétfő
Mesemondó Csernik Szende
Székelyföldön egy kedves kis
városkában Sepsiszentgyörgyön láttam meg a napvilágot. Művészeti Líceumban
oskoláztam képzőművészeti ágazaton. Mindaddig amíg az érettséginek
nevezett létra fokát megmásztam
…addig gyönyörű tájakat
barangoltam be gyermekded lényemmel. Nagymamám és Nagytatám falujában,
Dálnokban töltöttem a nyarakat, teleket ahol színeset bugyborékol a rét, s a
forrásvíz oly finoman fortyog ki a földből, ahol a széna feszt ropogós és
jószagú, s a medve a kert bütűjét ledöjtögette volt perpenceszilváért. S az
üllő es leste nagy madár magaslatából a csürkécskéket s vót, hogy el se kapott
vaj egyet.
Na s akkoriban az én csóré
lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik s addig, addig, míg mára
felhúztam a bábukat lábaimra Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessen annyira,
hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit. S ha nem es pityókát mesélek,
akkor murkot aprítok lapítón, s ha nem es hiszitek el a cseszle csípjen meg
benneteket!
Így van velem ez, nem csak a
szájam jár, hanem a lábam is: báboskodni táncházakban, óvodákban, iskolákban,
családi napokon, babazsúrokon, idősek klubjában, művelődési házakban,
fesztiválokon, rendezvényeken, táborokban jókedvvel szoktam kicsiknek,
nagyoknak arcájukra derűt lopva!
Mesebeli üdvözlettel: Csernik
Szende
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)