Székelyföldön egy kedves kis
városkában Sepsiszentgyörgyön láttam meg a napvilágot. Művészeti Líceumban
oskoláztam képzőművészeti ágazaton. Mindaddig amíg az érettséginek
nevezett létra fokát megmásztam
…addig gyönyörű tájakat
barangoltam be gyermekded lényemmel. Nagymamám és Nagytatám falujában,
Dálnokban töltöttem a nyarakat, teleket ahol színeset bugyborékol a rét, s a
forrásvíz oly finoman fortyog ki a földből, ahol a széna feszt ropogós és
jószagú, s a medve a kert bütűjét ledöjtögette volt perpenceszilváért. S az
üllő es leste nagy madár magaslatából a csürkécskéket s vót, hogy el se kapott
vaj egyet.
Na s akkoriban az én csóré
lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik s addig, addig, míg mára
felhúztam a bábukat lábaimra Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessen annyira,
hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit. S ha nem es pityókát mesélek,
akkor murkot aprítok lapítón, s ha nem es hiszitek el a cseszle csípjen meg
benneteket!
Így van velem ez, nem csak a
szájam jár, hanem a lábam is: báboskodni táncházakban, óvodákban, iskolákban,
családi napokon, babazsúrokon, idősek klubjában, művelődési házakban,
fesztiválokon, rendezvényeken, táborokban jókedvvel szoktam kicsiknek,
nagyoknak arcájukra derűt lopva!
Mesebeli üdvözlettel: Csernik
Szende
