A föld napját már évek óta megünnepeljük. Az első facsemetét még a ma már 21 éves Kormos ikrek hozták. Ekkor meggyfát ültettünk, aminek gyümölcsét azóta is minden nyáron szedjük. Azóta ültettünk már vadgesztenyét, diófát, selyemakácot, és idén mogyorót. Sajnos a selyemakác kipusztult, a diófa pedig, amit még Éliás Dávid hozott az építkezésnek volt útjában. Fontosak ezek a dolgok, hisz a gyerekek megtanulják a gondoskodást. Ma már maguktól jönnek és figyelmeztetnek, hogy ma még nem locsoltuk meg a ”babafánkat”. Közben jókat lehet beszélgetni arról, miért olyan fontosak a növények.
Ha nagy leszek
Ha nagy leszek, erdész leszek
védem a fát, s a réteket.
Védem a szép virágokat,
erdőszéli királyokat
Erdő , mező sok lakóját,
mókust, farkast, őzet, rókát.
Megvédem a hűs vizeket,
folyót, tavat, tengereket.
bálnát, harcsát, gyors pisztrángot,
kecskebékát siklót, rákot.
Bevarrom az ózon lyukat,
Föld mélyébe fúrok kútat.
Vigyázok az anyaföldre,
Ha rámbízzák nem megy tönkre.
Megszépül a földi élet,
ami élő, téged éltet.
(Birta Erzsébet)
