Gizi néni meghívta a csoportunkat kenyérsütésre.
Hatalmas élmény volt a gyerekeknek. Elmondta, hogy már előző este el kell
készíteni a kovászt. Elmesélte mit kell a kovászba tenni. Megnéztük hogy formál
kis cipócskákat, hogy készíti elő a kemencét. Ellenőriztük a hőfokot mikor
lehet beletenni a kenyérlángos tésztáját.
A lángos hamar elkészült. Gizi néni megvendégelte
bennünket. Tejfölt kent rá, sajtot szórta. Közben mesélt a régi időkről, hogy
kemence nem volt mindenhol, hanem ahhoz a házhoz vitte mindenki a tésztáját,
ahol volt kemence. Papírt ragasztottak rá és ha megsült, így tudták, hogy
melyik kenyér kié.
Elénekeltük új dalunkat: „Kel a nap keleten…”
A kis cipók megsülésére már többet kellett várni.
Addig megnéztük az összegyűjtött száraz diót, a górét. Még arra is volt idő,
hogy a szép udvaron eljátsszuk a kedvenc körjátékainkat.
„Hej a sályi piacon...”
„A kállói szőlőbe…”
„Kiszáradt a diófa…”
„Iglice szívem iglice…”
„Eszterlánc…”
Útravalóul egy kerek kis cipócskával tértünk vissza
az oviba. Szerencsére épp babgulyás volt az ebéd, amihez nagyon finom volt a
friss kenyér.
