„Lehet élni zene
nélkül is.
A sivatagon át is
vezet út.
De mi (...) azt
akarjuk,
hogy az ember ne úgy járja végig élete útját,
mintha sivatagon
menne át,
hanem virágos réteken.”
/Kodály Zoltán/
„Kodály Zoltán Párizsban, az 1929-es zenepedagógiai
konferencián egy kérdésre válaszolva azt mondta: a zenei nevelést a magzati életben
kell elkezdeni. Évekig megmosolyogták kijelentését. Azóta az orvostudomány és
kutatások sora bizonyította, a zene hatással van a gyerekek
intelligenciaszintjére, érzelmi fejlődésére, sőt a szívműködésére, vérnyomására
és izomtónusára egyaránt. Segítsünk gyerekünknek: hallgassunk zenét!
A gyerekek rendkívül nyitottak a zene befogadására. A zene
támasz lehet az életben, ami megadja a kellő biztonságot, a szülő feladata
pedig, hogy figyelje és terelgesse gyermekét az úton. A zenei nevelés első
lépése, hogy felkeltsük a gyerek figyelmét környezete hangjai iránt. És bár az
a kézenfekvő, ne a rádiót vagy a tévét kapcsoljuk be – használjunk különböző
„hangszereket” a kanáltól a xilofonig, így a gyerek egyszerre több
érzékszervével is felfogja a hallottakat. A különböző dúdolók, rigmusok,
mondókák és dalok mind-mind fontos információkat hordoznak számukra.
Adjuk át számára a zene szeretetét, hagyjuk meg a
lehetőségét annak, hogy a zene hallgatása örömöt szerezzen neki élete során.”
„A népzene tehát a
természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött,
mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért
olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi
tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában,
legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben
kifejezni.”
/Bartók Béla/
