Boldog születésnapot Kitti!

Boldog születésnapot Krisztián!

Hagyományőrzés

Hosszú téli estéken kukoricamorzsolás, tollfosztás közben mesemondók segítettek az embereknek a munkavégzés egyhangúságának legyőzésében, szórakoztatva, megnyugtatva egy kicsit önismeretüket fejlesztve, problémás élethelyzetükre megoldást kínálva a mese segítségével.

A gyermeknevelés egyik fontos eszköze is a mesemondás volt.

Andi óvó néni meghívására eljött az óvodába Horváth Tiborné - Gizi néni ( a helyi nyugdíjas klub vezetője), hogy megismertesse a gyerekekkel ezt a rég elfeledett „munkát”, amit ezúton is köszönünk neki.

A gyerekeknek óriási élményt nyújtott ez a régen a mindennapok részét képező munkavégzés. Izgalmas feladat volt a csöves kukorica fosztása, majd kézzel való morzsolása. Szinte mindenki kipróbálta és alig várták, hogy sorra kerüljenek.

Versek , mondókák

Itt van az ősz…

Csiga-biga, kis bogár

itt van az ősz, megy a nyár.

Hideg eső permetez,

s házatokon nincs eresz.

Csiga-biga, kis bogár

fagyos lesz majd a határ.

Fütyül a szél, hull a hó,

s házatokon nincs ajtó.

A kis csiga nem beszél,

bogárka sem döngicsél.

Búvik földbe, faodvába,

levél dunnát húz magára.

"Szervusz világ!" - azt

sem mondja

úgy elalszik, mint a bunda.

(Balogh Eszter)

Fáj a kutyámnak a lába

Fáj a kutyámnak a lába,

Megütötte a szalmába.

Ördög vigye a szalmáját,

Mért bántotta kutyám lábát?

Fáj a kutyámnak a hasa,

megütötte török basa.

Ördög vigye török basát,

Mért bántotta kutyám hasát?

Fáj a kutyámnak a farka,

odacsípte ajtóm sarka.

Ördög vigye ajtóm sarkát,

Mért bántotta kutyám farkát?

Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,

gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna

egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,

látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,

Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,

nem bánnám, hogy csepereg,

az óriás nappal-éjjel,

óriási tenyerével

befödné a fejemet.

(Nemes Nagy Ágnes)  

Ugrabugrál a fecske

Van valahol legyecske?

Kis bogarak, apró magvak

Benneteket hamm bekaplak!

Kis kertemben az ürge

Rákapott a dinnyére.

Megállj, ürge, megleslek,

Holnap délre megeszlek.

Ice, bice, cibere,

Neked mondom, menj ki Te!

Vadludak úsznak sorjában,

tolluk  reszket a tócsában.

Hullik, roppan a fák lombja,

mókus búvik az odvakba..

Két kis madár ül a fán.

Egyik Péter, másik Pál.

Hess el Péter, hess el Pál,

Gyere vissza Péter,

gyere vissza Pál.

A sámsoni piacon

almát árul egy asszony.

Gyere pajtás vegyük meg,

ketten vagyunk,együk meg!

  

Kéz

Egy ujjamat szopogattam,

Két ujjammal cérnát fogtam.

Három ujjam nézegettem,

négy ujjamat mind megettem.

Öt, sok ujjammal nyulásztam,

gurigázni is próbáltam-

csak kezemmel, két kezemmel

semmit sem csináltam.

(Beney Zsuzsa)

Dagi tócsa, pocsolya,

de nagy a kend pocakja!

Nő a tócsa, dagad, hízik,

a cipőm már alig látszik!

Minden csupa víz és sár,

ez az ősz, és nem a nyár!

Fa az ágát földre hajtja

                       

Fa az ágát földre hajtja,

kínálja magát az alma.

Sárgán nevet rád a körte,

lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

Ásót, kapát fogj marokra:

leszáradt a krumpli bokra.

Ha nem ügyelsz, reggel, este,

dió koppan a fejedre.

Foszló kertjei az ősznek,

ökörnyálak kergetőznek.

Virradattól napnyugtáig

dombok hátán traktor mászik,

füstöt is vet, csoda-kéket,

s húz vagy három vetőgépet.

(Kányádi Sándor)

Mondókák

Cicuska, macuska, (arcát simogatjuk)

Mit főztél, Katuska? (kérdőn széttárjuk a karját)

Kevertem babocskát, (tenyerében kevergetünk)

Sütöttem pampuskát. (tenyerében gyúrjuk)

Ide raktam, oda raktam, (jobbra majd balra tesszük a kezet)

utoljára jól bekaptam. (mintha be akarnánk kapni a kezét)

Hamm!

Töröm, töröm a mákot (összeütögetjük az öklét)

Sütök neked kalácsot (ökölbe szorítjuk a kezét)

Megzsírozom, megvajazom (egyik kezünkkel a tenyerében kenő mozdulatot teszünk)

Mégis, mégis neked adom. (kínáló mozdulat)

         Lóg a lába, lóga,           

Nincsen semmi dolga, 

Mert ha dolga volna,

A lába se lógna.

(ülés felhúzott lábakkal, lábemelés fel le.)

Kirándulás Győrbe

Tízórai az óvári vasútállomáson.

Győrben először a játszóteret "rohamoztuk meg".

Elfáradva, megéhezve...

 Indulás a színházba.

Mese előtt könyvjelzőt készítettünk. 

Mesére várva...

„A mese gyógyír, a mese játék,

 a mese csoda, a mese hit, a mese lélek.

Mosoly mindenki lelkére.”

Csernik Szende

Székely mesemondó, lábbábos

„Az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány,
 s azóta es vakarózik,

 s addig-addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra
 Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira,

 hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit.

 S ha nem es pityókát mesélek, akkor murkot aprítok lapítón,

 s ha nem es hiszitek el, a cseszle csípjen meg benneteket!”

A Kásahegy c.mese (egy Esztergomi felvételen) itt megtekinthető:

http://www.labitaszinhaz.net/filmek.html

Hazafelé a vonaton - éhesen...

Buszra várva, még mindig volt erőnk futkározni, bújócskázni.