Halloween a nagycsoportban...

A Halloween (október 31.) legfontosabb jelképe a töklámpás, melyet mi is készítettünk a nagycsoportos ovisainkkal. Október 30-án  pedig tartottunk egy kis Hallowen ünnepet csoportunkban.

Ezen az izgalmasnak ígérkező napon mi is ellátogattunk a boszorkányokhoz és a szellemekhez. Elsőként egy bátorságpróba volt: egy zsákban mindenféle rémisztő dolgokat kellett megtapogatniuk a bátor gyerekeknek.

Következő feladatként gyertyát kellett gyújtanunk, hogy láthassunk, mutassa az utunkat: két gyermek, két gyertyával megpróbált átjutni a gyertya fújok között.

Ezután megjelent egy szellem. Körbeálltuk, majd a félelmetes szellem mondott két nevet, akiknek helyet kellett cserélni egymással – gyorsan, hiszen a szellem lesben állt, megpróbálta elkapni a gyerekeket.

A következő szellemünknél csipeszek voltak, így ismét fürgének  és bátornak kellett lennünk, mert akinek a ruhájára rácsíptette a szellem az bizony kővé változott.

Egy kis ijesztgetés után végre elment a szellem, de hagyott itt nekünk kártyákat, amik az ovisok hasára kerültek és pókjárásban kellett mindenkinek megkeresnie kártyájának a párját.

Ezután tovább indultunk a meseerdőben.

Sétánk során találtunk egy dobozt. Vajon mi lehet benne? Aki hatost dobott a kockával, az nyithatott egy dobozt.

Csalafinta szellem volt, megviccelt minket, hiszen a dobozban mindig egy újabb doboz volt…

Végül a legkisebb dobozban egy kulcsot találtunk.

De vajon mit nyithat a kulcs?

Egy ládikát. Kinyitottuk a szellem által itt hagyott ládikát és sok-sok csokit találtunk benne.

A nagycsoportos óvodások nagyon jól érezték magukat ezen az izgalmas napon, melyen még egy-egy félelmetes, halloween-i jelet is kaptak a kezükre.

még több kép itt

Őszi munkák....

még több kép itt....

Mesemondó Csernik Szende

több kép itt

Székelyföldön egy kedves kis városkában Sepsiszentgyörgyön láttam meg a napvilágot. Művészeti  Líceumban  oskoláztam képzőművészeti ágazaton. Mindaddig amíg az érettséginek nevezett létra fokát megmásztam

…addig gyönyörű tájakat barangoltam be gyermekded lényemmel. Nagymamám és Nagytatám falujában, Dálnokban töltöttem a nyarakat, teleket ahol színeset bugyborékol a rét, s a forrásvíz oly finoman fortyog ki a földből, ahol a széna feszt ropogós és jószagú, s a medve a kert bütűjét ledöjtögette volt perpenceszilváért. S az üllő es leste nagy madár magaslatából a csürkécskéket s vót, hogy el se kapott vaj egyet.

Na s akkoriban az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik s addig, addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessen annyira, hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit. S ha nem es pityókát mesélek, akkor murkot aprítok lapítón, s ha nem es hiszitek el a cseszle csípjen meg benneteket!

Így van velem ez, nem csak a szájam jár, hanem a lábam is: báboskodni táncházakban, óvodákban, iskolákban, családi napokon, babazsúrokon, idősek klubjában, művelődési házakban, fesztiválokon, rendezvényeken, táborokban jókedvvel szoktam kicsiknek, nagyoknak arcájukra derűt lopva!

Mesebeli üdvözlettel: Csernik Szende

Kukorica morzsolás

többi kép itt

Karcsika születésnapja

Kenyérsütés.....

a többi kép itt

Gizi néni meghívta a csoportunkat kenyérsütésre. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek. Elmondta, hogy már előző este el kell készíteni a kovászt. Elmesélte mit kell a kovászba tenni. Megnéztük hogy formál kis cipócskákat, hogy készíti elő a kemencét. Ellenőriztük a hőfokot mikor lehet beletenni a kenyérlángos tésztáját.

A lángos hamar elkészült. Gizi néni megvendégelte bennünket. Tejfölt kent rá, sajtot szórta. Közben mesélt a régi időkről, hogy kemence nem volt mindenhol, hanem ahhoz a házhoz vitte mindenki a tésztáját, ahol volt kemence. Papírt ragasztottak rá és ha megsült, így tudták, hogy melyik kenyér kié.

Elénekeltük új dalunkat: „Kel a nap keleten…”

A kis cipók megsülésére már többet kellett várni. Addig megnéztük az összegyűjtött száraz diót, a górét. Még arra is volt idő, hogy a szép udvaron eljátsszuk a kedvenc körjátékainkat.

„Hej a sályi piacon...”

„A kállói szőlőbe…”

„Kiszáradt a diófa…”

„Iglice szívem iglice…”

„Eszterlánc…”

Útravalóul egy kerek kis cipócskával tértünk vissza az oviba. Szerencsére épp babgulyás volt az ebéd, amihez nagyon finom volt a friss kenyér.

Zöldség.....

Egy szép őszi napon elmentünk Joli nénihez megnézni, hol terem a sok zöldség, hogy készülnek az őszre. Bizony volt olyan zöldség, amit a gyerekek nem ismertek fel (kelkáposzta, cukkíni).  Nagy élmény volt a traktor, a régi kút és az állatok is. Sok finom zöldséggel felpakolva tértünk vissza az óvodába. A gyerekek büszkén cipelték a karalábét, paprikát, fokhagymát…stb.

A zöldségek többségét nyersen felszeleteltük és elfogyaszthatták.

többi kép itt

Samuel születésnapja

több kép itt

Zente születésnapja

Állatok világnapján....

Az állatok világnapjakor sok játéktojást rejtettünk el a teremben. A gyerekek lelkesen kerestek, kutattak. Verseny volt az asztalok között, hogy melyik gyűjt több tojást.

A gyerekek lehajtott fejjel pihentek az asztalon és számoltak 21-ig. Jelképesen eltelt 21 nap és néhány kiscsirke kikelt. Megszámláltuk melyik a több, kevesebb.

A csoport fele leült és húzott egy állatos képet. A csoport másik fele kiment és kint hozott egy képet. Meg kellett találni a társát úgy, hogy odaállt elé és az állat hangját utánozza. A másik válaszolt neki a nála lévő kártyán szereplő állat hangján.

Mindenki elhozhatta a kedvenc játék állatát, akit bemutathatott a csoportnak. Háziállat-e, mit eszik…stb.

Állatok világnapja

AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJÁT október 4-én ünnepeljük.

Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halálának napja, aki a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük.

Azt mondták szüleim, nekem minden áron,

ha törik, ha szakad, emberré kell válnom.

Annyi ember képes majmolni a társát.

Vegyem át az ember, igaz hivatását.

Legyek jó helyette, állattal, növénnyel,

védjem meg a Földet természettörvénnyel.

És ha jól dolgozom, azt ígérték, egyszer,

eltűnik a Földről minden méreg, vegyszer.

Düh, s harag helyére a szeretet léphet,

s újra élhető lesz majd a földi élet.

Minden élőlény a rangját visszakapja,

s örömünnep lesz az állatvilág napja!

(Aranyosi Ervin)

Dávid születésnapja

 

több kép itt

Zene világnapja

A zene a legmegbízhatóbb társunk: félelmek nélkül elmerülhetünk benne anélkül, hogy csalódást okozna. Megtaláljuk benne kimond(hat)atlan gondolatainkat, önmagunkat és tisztába teszi lelkünket. Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a Zene Világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt. Azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.

"Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. 

De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, 

mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken."

(Kodály Zoltán)